Neumann versenybeszámoló

Közel egy év rádiócsend után újabb versenyeredménnyel jelentkezik a Fazekas RoboTeam. Az immáron 19. alkalommal megrendezett Neumann Nemzetközi Tehetségkutató Programtermék Versenyen Háda Gergely, Horváth Zsombor és Gergely Dániel képviselték az FRT-t. A csapat a “Megépített (digitális) automata berendezés (hardver) és vezérlése (szoftver)” kategóriában indult a REV kitből épült robottal, amellyel a kompetitív mezőny ellenére megosztott 4. helyen végeztek. Az alábbiakban Háda Gergely beszámolóját olvashatjátok.

Felkészülés

A csapat január közepén állt össze, eredetileg a World Robot Olympiad Future Innovators kategóriájában (továbbiakban WRO) való részvétel szándékával. Néhány délutáni beszélgetés után kialakult a projekt víziója, és munkához is láttunk a robot építésével. Január második fele az elfoglaltságok és kísérletezések időszakának bizonyult. Sikerült rövid idő alatt több robot design ötleten is végig iterálni, ami később roppant hasznosnak bizonyult. Egy a sok prototípus közül:

A robot eredetileg a WRO Future Innovators kategóriájának “IT kapcsolatok” altémájához készült. A megálmodott koncepció célja az adatközpontokban felmerülő karbantartási munkálatok automatizálása, ezzel szükségtelenné téve az emberre tervezett tereket és környezetet a szerverszobában. A tervezett konstrukció első eleme egy szerver rack pakoló robot, amely képes szerverek áthelyezésére, szükség szerint azok szerverszobából való eltávolítására.

A véglegesített váz, mechanika nélkül.

Február elején találkoztunk először a Neumann Verseny kiírásával, amely rögtön fel is keltette az érdeklődésünket, mint potenciális verseny amin elindíthatjuk a már készülőben lévő projektet. Elhatároztuk, hogy nevezünk, ez viszont szoros határidőket helyezett kilátásba. Február 24-ig elő kellett állnunk egy működő prototípussal, és a kontroll szoftverrel, ami korántsem bizonyult könnyű feladatnak.

Az interaktív webes felület hamarosan elkészült, a robot viszont még váratott magára. Az építés során többször technikai akadályokba ütköztem, az eredtileg eltervezett köteles-csörlős mechanika (lásd kép) gyakran a kötelek beakadásával, működés közbeni összegabalyodásával végződött, inkonzisztenssé téve a teljes szerkezetet. Többszöri újrahuzalozás után a robot relatíve munkaképessé vált, készen álltunk a benyújtandó pályamunka anyagok elkészítésére. A leadott videó itt, az írásos pályázat pedig itt tekinthető meg.

A köteles-csörlős mechanika félmagasságra emelt állapotban.

A csörlők, és a láncmechanika, középen a REV Control Hub.

Egy hetes várakozás után, március 3-án kaptuk a hírt, bejutottunk a kárpát-medencei döntőre. A végső simításokra 3 hét állt rendelkezésünkre a március 23-24-én szervezett eseményig. Az első forduló után konszenzus alakult ki a csapatban, hogy a köteles-csörlős mechanika nem jelent megbízható megoldást, új robotra van szükségünk. A csapat dedikált robot tervező és építőjeként neki is álltam a tervezésnek, néhány próbálkozás előrukkoltam egy elegánsabb lánc meghajtású ötlettel, amely képes a robot precíz vertikális mozgatására. A kulcsot egy Dani által tervezett 3D nyomtatott tartóelem jelentette, amivel képesek voltunk a vertikális sínek, és a láncok összekötésére. A szerverszekrény sínjei közti pakolás szemléltetésére egy saját tervezésű salgó polc alapú szekrényt építettünk. Az utolsó hét nagy hajrájában végül sikerült közel mindent befejezni, felkészülten vágtunk neki a versenynek.

A kész robot a versenyt megelőző délutánról.

Verseny menete

A csütörtöki nap (03.23.) számunkra az utazásról szólt. Korán reggeltől pakoltunk az iskolában, hogy a projekt összes alkatrészét menetkésszé tegyük. Szétszedtük a robotot és a szekrényt, alkatrészeik a MÁV maximális csomagméret előírásainak megfelelő tárolókba lettek helyezve. A csomagokat én és Dani cipeltük ki a pályaudvarra, mert Zsombi más kategóriában is indult a versenyen, neki hamarabb kellett leérnie Szekszárdra. A vonatút kisebb zökkenőket leszámítva békésen zajlott, délidőre begördültünk a szekszárdi vasútállomásra.

Megérkezésünket követően elfoglaltuk a kollégiumi szobánkat és megebédeltünk. Délután kettő óra körül nekiálltunk a robot és a szekrény összeszereléséhez, ami közel vacsoráig tartott. A vacsora az ebédhez hasonlóan a kollégium menzáján zajlott, utána a NJSZT által szervezett esti programokban vehettünk részt. Meglátogattuk a Neumann 120 Képzőművészeti Kiállítást és a Petrits család Mézeskalács Múzeumát.

A képzőművészeti kiállítás, Hajós Éva nyitóbeszéde.

Miután visszaértünk a kollégiumba nekiláttunk a végső simításoknak, elkészült a prezentáció. Másnap reggel elfogyasztottuk a reggelinket, és az előadó terem felé vettük az irányt. Az előadásunkat egy 10 fős szakmai zsűri hallgatta, majd kérdéseket tettek fel. Az előadások szabadon látogathatóak voltak, így megtudtuk tekinteni mások munkáit is. A robot itt tekinthető meg működés közben.

A robot a prezentáció közben.

Az eredményhirdetés közeledtét izgatottság övezte, bár az elvárásaink megoszlottak a csapaton belül. A mezőny rengeteg más érdekes és impresszív technológiával szolgáltatott, ezennel is szeretném méltatni az előzsűriző szakemberek kiváló munkáját. A kategóriánkban a “Szerver rack pakoló robot REV kitből” nevű projektünkkel végül megosztott 4. helyezést értünk el. Zsombi saját projektje szintén sikernek bizonyult, szoftvere kategóriájának győztese lett. A teljes eredménytábla elérhető itt.

A verseny végeztével rohamos pakolást követően elgyalogoltunk a szekszárdi buszállomásra és Budapest felé vettük az irányt.

Zárószavak

Elképesztő élmény volt számomra betekintést nyerni a más velem egy idős gimnazisták munkájába, rengeteget érdekes és okos embert ismertem meg a verseny során. A szervezés közel hibátlan volt, nem fordultak elő késések, élvezetesek voltak az esti programok. Az esemény kiválóan kontextusba helyezte a projekt állapotát és megmutatta, hogy rengeteg munkánk van még hátra. Több jövőbeli formabontó fejlesztési lehetőség is van a tarsolyunkban, azonban ezeket érthető okokból még nem publikáljuk a WRO Nemzeti döntője előtt.